Virágvasárnap

Jeruzsálem körül a nép
Ily örömzajt nem hallott rég.
A hajnal pirkadása ma
Mintha szebben mosolyogna…
Érzi a nép, hogy ünnepély lesz,
Készül tehát az ünnepélyhez.
Már hallatszik a kiáltás:
„Hozsánna! Jön a Messiás!”

E hír gyorsan száll a légben
S lángra gyúl a nép szívében,
Örömmel siet eléje
S pálmát lenget feléje.
Felső ruháját leteríti,
Útját virágokkal behinti
S köszöntve Jézust, mint királyt,
Ujjongva „Hozsánnát” kiált.

Akit a szentek sok évvel
Előbb vártak jó reménnyel,
Népe közé megérkezett
Kinek népe örvendezett.
Jeruzsálembe megy szerényen,
Alázatosan, nem kevélyen
S minden ajak azt kiáltja:
Dávid fiának hozsánna!

Úgy az ifjak, mint a vének
Ajkán zeng dicsérő ének…
Ki a napot régen várja,
Karját Jézus felé tárja,
És mindnyájan szent Nevét áldják,
Örömrivalgás közt kiáltják:
„A nagy Király áldott legyen,
Ki jött az Úrnak nevében!”

A nagy örömrivalgásra
Siet a nép, hogy Őt lássa…
A beteg elhagyja ágyát
Hogy teljesíthesse vágyát;
Hadd lássa Őt a háztetőről,
Vagy csak az ablakon keresztül…
És ott rebegi el nyomban:
„Áldott az Úr a magasban!”

Lelkünk édes örömével,
Szívünk összes érzetével
Siessünk mi is elébe
S lépjünk hittel közelébe.
Életünk örömvirágait
S hódolatunk pálmabokrait,
Mindent Jézusnak adjuk át
S kiáltsunk örök „hozsánnát”!

 

Áldott Virágvasárnapot mindannyiunknak!

„Imádkozz értünk Istenünkhöz, az Úrhoz!” (Jer 37,3)

Jeremiás sokszor elmondta a zsidóknak, amit Isten rábízott, de nem hallgattak rá, nem vettek róla tudomást. Viszont mikor szembesülnek a veszéllyel, elküldenek Jeremiáshoz azzal, hogy imádkozzon értük. Furcsa kettősségnek tűnhet ez. Hitehagyottság áll szemben a bajban történő imakéréssel. De nem így vagyunk ezzel mi is sajnos sokszor? Amikor minden rendben, kevésbé törődünk Istennel, viszont mikor bajba kerülünk, vagy valamilyen fájdalom ér minket, Hozzá fordulunk. Ne higgyük azt, hogy ez a kettősség csak a zsidók akkori sajátossága!

Nekünk nagyobb adatott Jeremiás prófétánál, Jézus Krisztus. Legyen mindannyiunk életének Ura Ő!

Áldott nagyböjt negyedik vasárnapját mindnyájunknak!

„Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok.” (Máté 25,13)

Advent harmadik vasárnapján a tíz szűz példázatáról elmélkedtünk.

A szép adventi történetek, amiket ebben az időszakban mindenfelé hallunk, elandalítják, álomba ringatják a világot. De erre van-e szükség? Nem, hanem pont ellenkezőleg, az ébresztgetés idejének kellene lennie. Az ébrenlét egy csodálatos időszak lehet.

A hallott példázatban mind a tíz szűz elalszik, míg várnak a Vőlegényre. A különbség köztük, hogy öt visz magával olajat is a lámpása mellé, a másik öt pedig csak a lámpát hozza, olaj nincs náluk. Az Úr Jézus mindenkinek megadja a lehetőséget, hogy a korsóját megtöltse olajjal. Viszont mindenkinek fel kell tennie magának azt a kérdést, hogy neki személy szerint van-e olaja?

A teljes igehirdetés az alábbi helyen hallgatható vissza: https://drive.google.com/file/d/1YqeReiQ_l9cTMQtcj9WpbIcV718zLwnR/view

 

Áldott advent harmadik vasárnapot mindannyiunknak!

 

„Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok! Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr, hogy a maga idejében eledelt adjon nekik? Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön! Bizony mondom nektek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt.” (Máté 24,44-47)

Hogyan várjuk Jézust ebben az adventben és életünk minden napján? Hogyan készülünk az eljövetelére? Rá figyelve ülünk a lábainál Őt hallgatva, mint Mária vagy szaladgálunk és mindenféle tennivalót magunkra veszünk, mint Márta?

Engedjük, hogy Isten szeretete készítsen minket az adventben (is)!