A szűkebb értelemben vett Siklóson három templom található: a római katolikus, az ortodox és a református. Ezek mellett természetesen hálás szívvel tartjuk számon a máriagyűdi templomokat is: a Bazilikát és az ottani református templomot.
A gyanútlan szemlélő ezek megtekintése után joggal érezheti úgy, hogy közülük a belvárosi református templom van a legkevésbé karban tartva és nélkülözi a felújítást. A kérdés önkéntelenül is felmerül: miért van ez így? A kérdés annál inkább jogos, mert a református egyház az elmúlt évtizedben sok tízmilliót fordított templomára. A válasz egyszerű és egyben szomorú, a templom statikai állapota megromlott, az épületet stabilizálni kellett, a ráfordított összegek nem festésre, tetőzet cserére, hanem a szó szoros értelmében a földbe kerültek, hogy ezzel megállítsák a templom süllyedését, szét repedését. Mintegy 10 évvel ezelőtt a torony és templom annyira szétnyílt, hogy a nyíláson szinte be lehetett jutni az épületbe. Hogyan kerülhetett erre sor?

A jelenlegi református templom 1791 és 1806 között épült, nagyjából egy időben az ortodox templommal, ugyanazon építőmesterek által, nyilván ez is oka a két templom közötti feltűnő hasonlóságnak. A helyén korábban egy kisebb templom volt. A templom a középkori város keleti szélén, az egykori palánkon belül áll. Az itteni talaj homok iszap feltöltés mintegy 1-1,7 méter mélységben, A legfelső antropogén eredetű, alapozásra alkalmatlan talajréteg a környéken több épületben is kárt okozott, pedig azok nagysága nem mérhető a templom nagyságához, súlyához. A sérülések oka a talaj nedvességtartalmában, másrészt a különböző talajrétegek inhomogenitásában keresendő. Siklós belterületén a természetes keletkezésű löszös felszín amúgy is többnyire erősen bolygatott, jelentős, helyenként 1-5 méter vastagságú emberi eredetű feltöltés fedi. A nagy vastagság oka az egykori agyagnyerő gödrök, árkok, pincék feltöltéséből származik. Ezekről a feltöltésekről elmondható, hogy nagyon magas, akár az 50 %-ot is meghaladó a mesterséges vázanyag (murva, kavics, téglatörmelék) részaránya.

200 évvel ezelőtt az építők és építtetők természetesen nem rendelkeztek ilyen mérnöki ismeretekkel. Ezzel együtt adódik a kérdés, hogy 200 évig miért nem, miért épp most jelentkeztek ezek a repedések a templomon. Több válasz is adható, ezek között a legfontosabb a civilizációs ártalmakra vonatkozik, gondoljunk arra milyen közlekedés volt a templom körül 200 évvel ezelőtt és milyen közlekedés van napjainkban.

A 10 évvel ezelőtti stabilizálási munkák során a tornyot összekapcsolták magával a templomtesttel a templom falazat alatt a mélyben pedig bonyolult és költséges alap erősítési munkákat végeztek el. Ennek költségét a helyi református közösség nem tudta volna előteremteni, támogatást kapott az országos egyháztól, továbbá Siklós Várostól is. Ezek a munkálatok sikeresek voltak, a repedések eltűntek a templom torony felőli oldalán.
Tavaly újabb repedések jelentek meg, ezúttal az iskola felőli oldalon. A szószék, melynek a református istentiszteleten fontos szerepe van kettétört, életveszélyessé, használhatatlanná vált. A boltozaton és a nyugati karzaton jelentős repedések jelentek meg, melyek aggodalomra adnak okot.
Jelenleg az általános mérnöki és statikusi munkák zajlanak, amint a tervek a kezünkben lesznek, forrásokat fogunk keresni a szükséges munkák elvégzéséhez, melyek hasonlóak lesznek a 10 évvel ezelőttihez. S ha mindez elkészül, akkor a templom kívülről még mindig a mostani képét fogja mutatni, ezért abban bízunk, hogy a templom stabilizálása mellett, annak külső felújítását is el tudjuk végeztetni, hogy minden siklósi és ide látogató a külső szépségében is gyönyörködhessen majd.